sipocz ezds

 

In memoriam Sipőcz János György nyugállományú ezredes
(1950. november 19. – 2010. augusztus 16.)

„Egész életeden át szívesen dolgozva, szerényen éltél,

most bánatot ránk hagyva csendesen elmentél.

Örök álom zárta le drága szemed,

megpihenni tért két dolgos kezed.”

 

 

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Sipőcz János nyá. ezredes a Magyar Honvédség 7. légvédelmi rakétaezred volt parancsnoka, kollégánk 2010. augusztus 16-án váratlanul elhalálozott.

„A Magyar Honvédség halottjaként”, katonai tiszteletadással búcsúznak tőle hozzátartozói, bajtársai és az ezred teljes személyi állománya a győri nádorvárosi temető régi ravatalozójában 2010. augusztus 24-én 11.00 órakor.

Katonai pályafutását a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola befejeztével 1973. augusztus 20.-án Keszthelyen hadnagyként kezdte a 7. légvédelmi rakétaezred állományában, mint ütegparancsnok helyettes, majd 1975-től ütegparancsnok és 1976-tól 1979-ig hadműveleti tiszt volt.

1979-től 1982-ig a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián folytatott tanulmányokat. Sipőcz ezredes úr meghatározó szerepet töltött be a 7. légvédelmi rakétaezred történetében, hisz az akadémia elvégzése után a 2. légvédelmi rakétaosztály törzsfőnöke, 1984-től az ezred hadműveleti főtisztje (törzsfőnök helyettes), majd 1990-től az ezred parancsnoka lett. A haderő átalakítás kapcsán 1998. október 01.-jei hatállyal szolgálati nyugállományba került, ám beosztásaiban olyan presztízst és nagy mértékű tapasztalatot szerzett, hogy a jogutód szervezet még „nyugdíjjogosult” korában is igényt tartott munkájára a 12. Arrabona légvédelmi rakétaezred állományában.

Magatartását higgadtság, megfontoltság, előrelátás és nagyfokú empátia jellemezte. Szakmai felkészültségét minden beosztásában bizonyította, vezetési stílusát a határozottság a demokratizmus jellemezte. A rábízott feladatokat mindig operatívan, körültekintően oldotta meg.

Az ezred „krónikásaként” kiemelt figyelmet fordított arra, hogy az alakulat számára nagy fontossággal bíró események dokumentálása precízen, a valóságnak megfelelően mindazonáltal informatívan és az utókor olvasói számára is érthető, élvezetes módon történjék. Szűnni nem akaró lelkesedéssel és odafigyeléssel végezte munkáját egészen halála napjáig. Személyében az ezredtörzs fiatalabb tisztjei egy tapasztalt és segítőkész mentort tisztelhettek, akihez mindig lehetett tanácsért fordulni, és akinek mindenki számára volt egy-egy kedves és biztató szava.

Katonai pályafutása alatt számtalanszor részesült dicséretben. Munkáját a Haza Szolgálatért Érdemérem, bronz, ezüst és arany fokozatával is elismerték.

A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere elöljárói parancsnokai javaslatára, beosztásában huzamos időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréséül, a 12. légvédelmi rakétadandár és jogelőd szervezetei megalakulásának 55. évfordulója  (2005. április 15.) alkalmából az „Aranykor Kitüntető Címet” adományozta az Ezredes Úrnak.

Munkája, pályafutása példaértékűvé vált minden katona részére. Alkotó szakmai munkásságának és emberi magatartásának meghatározó hatását a múlt és a jelen légvédelmi rakétásai is elismerik és megőrzik.

Nyugodj békében!

Győr, 2010. augusztus 19.