Üdvözöljük az ezred honlapján!

 2S6 TU1

SA-16 Grison, avagy 9K22 Tunguska

1970. június 8-án a tulai KBP irodában egy Shipunov nevű mérnök azzal a szándékkal ült tervezőasztalhoz, hogy a valóságban is megalkossa az általunk is jól ismert ZsU-23-4 megújítására szánt elöljárói elképzeléseket.

 

A megújítás igényét az a helyzet hozta felszínre, hogy a 23 mm-es gépágyú már nem felelt mag a kor kihívásainak, így nagyobb, 30 mm-es gépágyúkkal és rakétákkal szándékoztak megvalósítani a közeli és kis hatótávolságú légvédelmet - a ZsU-23-4-hez hasonlóan sikeres konstrukcióban. Mindehhez hozzátartozott a lánctalpas alváz és az önálló célfelderítési és célkövetési képesség.

1975 és 1977 között a 9K33 Osa megjelenésével megakadt a rendszer fejlesztése, dVDay Parade Rehearsal Moscow Tunguskae bebizonyosodott, hogy a felbukkanó célok ellen nem minden esetben elégséges a csak légvédelmi rakétákkal felszerelt harcjármű, így a tervek újra visszakerültek a tervezőasztalra. A komplexum első tesztjei 1980 szeptembere és 1981 decembere között zajlottak Donguzskom lőterén, majd pedig, miután harci alkalmazásra alkalmasnak minősítették, 1984-ben szállították le az első ütegeket. Ekkor még csupán négy rakétával felszerelve, melyek számát utólag megnövelték.

A rendszer több ízben modernizálásra került, mely során kikerültek a katódsugárcsövek és helyet kapott a félvezetős technika. 2003-ra nem csak az elektronikát, de az alvázat és a rakétákat is lecserélték, hogy megfeleljenek az új idők követelményeinek. Az új irányvonalnak engedve 2007-ben pedig megjelent a Pantsir-S1 komplexum, melynek felépítménye hasonló a 9K22 Tunguska rendszeréhez, de kerekes alvázzal.
Mindkét rendszer exportváltozatának sikerét igazolja a Közel- és Távol-Keletre, valamint az egykor volt VSZ tagállamokba eladott komplexumok száma.

Alapesetben egy 9K22 Tunguska üteg egy vezetési pontból, egy logisztikai részlegből és három légvédelmi szakaszból áll, szakaszonként két-két komplexummal. A logisztikai részleg a rakéta- és lőszerutánpótlás céljára, illetve az elektronikai és mechanikai meghibásodások javítására, valamint rakétatesztelésre rendelkezik - elsősorban kerekes - eszközökkel.

A rendszer integrálható más légvédelmi rendszerekhez legyen az magasabb vezetési szint, korai előrejelző rendszer, AWACS vagy szomszédos légvédelmi rakéta alegység.

Az alváz az eredeti konstrukcióban GM-352, amely egy V12-es vízhűtéses 780 lóerős dízelmotort rejt magában, valamint a szükséges tápfeszültség (220 V 400 Hz) előállításához szükséges gázturbinát. Ezt a későbbi variánsokban felváltotta a GM-352M és a GM-5975 alváz. Kiemelésre érdemes, hogy felfüggesztése hidropneumatikus, amely a küzdőtérből süllyeszthető illetve szintezhető. A páncélzat védelmet nyújt a négyfős kezelőszemélyzet számára kis kaliberű lőfegyverek és repeszek ellen, illetve a küzdőtérben (szovjet/orosz harcjárművektől megszokottan) túlnyomás létesíthető szennyezett terepszakaszok leküzdésére. Kedvező terepen haladva végsebessége 65-68 km/h és 500 km a hatótávolsága.

tunguskaRádiólokátora az 1RL144M 'Hot Shot' rendszer, amely külön tartalmazza a célfelderítő és a tűzvezető lokátort. A célfelderítő lokátor 18-20 km távolságig hatékony és másodpercenként egyszer fordul körül és 0,2°x 9° méretű területet pásztáz 2 GHz-es frekvencián. A tűzvezető lokátor 10 GHz frekvenciájú monopulse tűimpulzusokkal követi a célt és 16 km távolságig hatásos.

Fegyverzete két darab 30 mm-es 2A38 típusú gépágyúból és négy-nyolc darab 9M311 (későbbiekben 57E6) rakétából áll. A gépágyúk vízhűtéses és ikercsövűek, ahol az egyik cső hátrasiklása tölti a másik cső lövedékét a helyére. A tűzgyorsaság a cél típusától függően változtatható 83 és 250 lövéses sorozatok között. A két gépágyú együttesen 3900-5000 lövés leadására képes percenként, de a komplexumban csak 2000 lövedék áll rendelkezésre 8 rakaszban, illetve további 4000 gyorstöltő konténerekben logisztikai részlegnél komplexumonként. Tüzelés lehetséges a tűzvezető lokátor alapján vagy optikai irányzással, mely esetben a lokátor csak távolságmérésre szolgál. Torkolati sebessége 960 m/s és +85° és -10° között valósítható meg vele tűzkiváltás, mely jól mutatja, hogy szükség esetén könnyen páncélozott eszközök vagy gyalogság ellen is bevethető.

A rakéták a gépágyúk külső oldalán, attól függetlenül mozgatható módon vannak felszerelve. Rávezetése passzív infravörös önirányítású, melynek célelfogása vagy az optikai irányzékon keresztül valósul meg, vagy a tűzvezető lokátor segítségével. A rakéta tömege 57 kg, melyből a harci rész 9 kg, ami közelségi gyújtás esetén 5 méteres körzetben szórja szét 2 grammos repeszeit, de mindezek mellett lehetőség van csapódó gyújtó alkalmazására is. Érdekesség, hogy indításnál a torony a célhoz képest kimozdul oldalra, hogy az indítás füstje ne zavarja az optikai irányzást vagy a gépágyúval való tűzvezetést és utólag dolgozza le a rakéta rávezetési rendszere az indítás során keletkezett hibát.

A 9K22 Tunguska 1992-ben mutatkozott be hivatalosan először egy moszkvai katonai parádén, de egészen 2008-ig kellett várni, hogy hadműveleti területen is bizonyíthasson, mikor is a dél-oszétiai háborúban végre szerepet kaphatott.


Összeállította/Fordította:
Darázs Bence hdgy.
Forrás (a teljesség igénye nélkül):
http://www.armyrecognition.com/index.php?option=com_content&task=view&id=5849
http://www.ausairpower.net/APA-96K6-Pantsir-2K22-Tunguska.html
http://www.globalsecurity.org/military/world/russia/sa-19.htm
http://en.uos.ua/produktsiya/tehnika-pvo/68-zenitniy-pushechno-raketniy-kompleks-tunguska-sa-19-grison